2013. július 18., csütörtök

Zserbó torta anyunak


Túlzottan meg sem lepődtem, mikor enyhén szólva is "zserbórajongó" anyukám a kérdésre, hogy milyen tortát szeretne, azt válaszolta, hogy zserbót.:) Őszintén féltem egy kicsit, hogy az amúgy koránt sem véletlenül mini szeletkékre vagdalt zserbó, tortaszeletként veszettül tömény lesz. Végül nem lett vészes, bár tény, hogy érdemes igen vékony szeleteket vágni belőle, de legalább jó kiadós torta:)


Zserbó torta

Hozzávalók:
/22 cm átmérőjű tortához/

 A tésztához
  • 60 dkg liszt
  • 30 dkg margarin
  • 1 dl tej
  • 2 dkg élesztő
  • 2 tojássárgája
  • csipet só és szódabikarbóna
  • 10 dkg cukor
A töltelékhez
  •  40 dkg darált dió
  • 20 dkg cukor
  • 40 dkg sárgabarack lekvár
A díszítéshez
  • 20 dkg étcsoki
  • két marék darált dió
  • néhány egész dióbél (nekem csak feleket sikerült összehozni:)
  • 1 tojásfehérje
  • kristálycukor 
  • 1 cs csokival bevont mazsola
A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk. A tejet meglangyosítjuk egy teáskanál cukorral, elmorzsoljuk benne a cukrot és megvárjuk, hogy felfusson. A lisztben elkeverjük a sót, szódabikarbónát, cukrot, hozzáadjuk a tojássárgájákat és a felfuttatott élesztőt és összegyúrjuk, ha túl keménynek találnánk egy kevés tejjel még lágyíthatjuk.
Költöztessük egy órára hűtőbe.

A darált diót keverjük össze a cukorral. A kapcsos tortaformánk aljára vágjunk sütőpapírból egy kört, a tésztát pedig szedjük hat egyenlő részre. Én ezt csak és kizárólag mérleggel vagyok hajlandó végezni, rémes a szemmértékem:)

Ezután lisztezett deszkán az egyik tésztadarabot próbáljuk kör alakúra nyújtani. Emeljük bele a tortaformába és a "túllógó" részeket éles késsel vágjuk le. Kenjük meg barack lekvárral és szórjuk meg dióval. Így fojtassuk tovább, míg el nem érünk az utolsó laphoz, azt már ne kenjük semmivel, csak szurkáljuk meg villával, hogy ne púposodjon fel sütés közben.

Előmelegített sütőben kb. 170 C-on süssük kb. egy órán át. Ha közben nagyon pirulna, takarjuk le sütőpapírral. Hagyjuk a formában kihűlni.

Az egész dióbeleket forgassuk meg az enyhén felvert tojásfehérjében ezután egy villa segítségével  egyenként emeljük ki őket és forgassuk meg a kristálycukorban. Tegyük egy rácsra, hogy a felesleges tojásfehérje le tudjon csöpögni. Mikor kicsit szikkadtak szórjuk meg még őket bőven kristálycukorral és hagyjuk száradni egy éjszakán keresztül.

A díszítéshez a tortát állítsuk fejre, mert sülés közben a felső lap összezsugorodik. A csokit olvasszuk föl vízgőz fölött, keverjünk el benne két evőkanál olajat, majd csurgassuk a torta tetejére, kenjük el és a lefolyó csokit kenjük el az oldalán.
Még mielőtt megdermedni óvatosan "nyomkodjuk az oldalára a darált diót, pakoljuk a tetejére a cukrozott diót és a halmozzuk a tora közepére a csokis mazsikat.

Ha megdermedt a csoki, szeletelhetjük.



2013. július 10., szerda

Állat ügyek I.


El vagyok csúszva, nem kicsit...nagyon.:) Rohangászok össze-vissza, mint a fejét vesztett csirke, belekapkodok mindenbe, és persze nem haladok semmivel:) A legnagyobb bajom, hogy képtelen vagyok időbeosztást csinálni, ugyanis az eső, vagy éppen veszett napsütés ütemezi a locsolási feladatokat, a növények eldöntik, hogy milyen ütemben hajlandóak nőni, ezzel eldöntve, hogy én éppen melyiküket dolgozzam fel, ez alól csak a gaz kivétel, mert az nő, mint a bolond, azzal egyfolytában foglalkozni kellene. A napjaimat korántsem nevezhetem egyhangúnak, bár szinte mindegyik ugyanazokkal az elfoglaltságokkal telik. Szerepel benne, ágyból kivakaródás, KÁVÉ, gyerek ellátás, jószágellátás, munka, KÁVÉ, bevásárlás, főzés, kertfelmérés, termésbetakarítás, berakás, KÁVÉ, takarítás (legalábbis próbálkozom vele:), kertben birkát hajkurászás (az egyik mazohista hajlamokkal rendelkezik, vagy csak egyszerűen le...ja a a villanypásztort), kert (locsolás, kapálás, gyomlálás a sorrend tetszőlegesen felcserélhető), jószágellátás, gyereketetés, gyerekfektetés, fotelba zuhanás egy pohár borral.
Imádom az estéket!!!!
Jóformán ez a napnak az egyetlen része, mikor Mr. Mézeskaláccsal szót tudunk váltani (feltéve, ha nem éjszakás:), és végre töltődni egy kicsit.

Na, szóval ezért van az, hogy az utolsó bejegyzésem még május közepén született. Ebbe az állatosba is belefogtam már legalább ötször, de mivel mindig hiányzott hozzá valami, legtöbbször fénykép, mindig csúszott a közzététele, mostanra pedig már rohadtul beleuntam, hogy folyton újra kellett írnom, benne valamit, mert nálunk mindig vannak változások:) Ezért úgy döntöttem, szétberhelem két részre, úgyhogy jöjjenek a naprakész infók jószágügyileg:)

Tavasszal az Ónodi Vásáron vettünk 10 kacsát és 10 libát. Mivel cefet hideg volt két hétig infra lámpáztuk őket, egy kivételével mindegyik eljutott a tollasodásig. Aztán kiköltöztettük őket a kinti helyükre és a második éjszaka mind egy szálig elvitte valami őket. Biztos, hogy nem róka volt mert a deszka amit félre tudott lökni nem fedett fel akkora helyet amin beférhetett volna. Apósomnak meggyőződése, hogy valaki ellopta őket, mert szerinte semmilyen állat nem tud elvinni annyit egy éjszaka alatt úgy, hogy csak pár pihét hagyjon hátra. Hát nem tudom, igazság szerint nem is akarom magam idegesíteni rajta. Már úgyis tök mindegy.

A szárnyasok eltávozása megingathatatlanná tette Mr. Mézeskalácsot (pedig én mindent bevetettem), hogy kell nekünk egy "használható" kutya is.
Mert hát lássuk be Szotyi aranyos, kedves, tök jól távol tartja az egereket a teraszról, fenomenális a nyulak ellen (erről később), de ennyi. Igazi Colombo kutyája:) De pont ilyennek szeretjük.



A használható kutya mi lehetett volna más, mint a Mudi (legalább egy éve folyton ezeket lesi az interneten).
Hogy finoman fogalmazzam sem ez volt az a kutya amiről én gyerekként álmodoztam, de az ember hajthatatlan volt.

Megérkezett Stikli. Aki még nem találkozott Mudival, annak elárulom, hogy ez a fajta élőben sem szebb, mint fényképen.:) A sógorom csak annyit kérdezett- Te, Robi tudta, hogy ez a kutya így fog kinézni?:) Viszont azt alá kell írnom, hogy hihetetlenül figyelmes, szófogadó és tanulékony.
Szotyi eleinte nem igazán tudott mit kezdeni az új helyzettel és a jövevénnyel, de egy pár nap alatt beletörődött, hogy Stikli nem megy innen sehova és nem zárjuk ólba, mint a többi állatot. Mostanra már teljesen összerázódtak, bár a kaja körül még vannak nézeteltérések.



A két anyanyuszi szép számú pici nyuszival örvendeztetett meg minket. Az egyiknek 7 a másiknak 8 született.  Egy óvatlan ajtónyitás miatt a 8 nyuszit Szotyi 7-re redukálta, ő nyerte ellenem a kötélhúzást, nemvolt egy felemelő élmény:( Sajnos az utóbbi három hétben kiderült, hogy Szotyit és a nyulakat nem lehet összeegyeztetni. Minden lehetséges alkalmat megragad, és igen leleményes, minek következtében azóta egy anyanyúllal és három növendékkel kevesebbet számlálunk:( Nem örülünk:(





Lapka és Rafi is nő rendületlenül, persze itt sem mentek probléma nélkül a dolgok. Lapka hihetetlen kezes és nagyon jó pofa. Tessék megnézni majd a videót, szerintem haláli. Nagyon tetszik nekünk ez a malacfajta, tök értelmesek és összetartók és egy helyre járnak dolgukat végezni (jelentem ebben a tekintetben előrébb vannak, mint a kutyáink:)


Mr. Mézeskalács gyakran ki szokta őket engedni, turkálni, rohangálni. Egyik ilyen alkalommal épp a családegyesítést szorgalmaztuk birkáéknál (erről legközelebb:), mikor is elölről iszonyat malacvisítás jött. Persze rohantam mint az állat, azután nagyon gyorsan meg is álltam. Rafi a földön feküdt kiállt belőle a vasvilla, Lapka pedig teljes kétségbeeséssel döfködte az orrával, nem tudván mi lelete.
A nagy rohangászásban nekiszaladt a falnak támasztott vasvillának, fellökte, a következő körben pedig sikeresen felnyársalta magát vele. Hál Istennek, "csak" az egyik combját szúrta át vele. Laci hozott nekünk fertőtlenítő sprét.
Ezután ismét bizonyítást nyert, hogy a Vietnámit nem egyszerű feladat megfogni, még úgy sem, hogy előtte átdöfte a lábát vasvillával:) Atyaisten, hogy ordított mikor fogták !!!:)
Jó vastagon alájuk almoztunk és csendben drukkoltunk, hogy ne kelljen idő előtt megtudni, milyen húsa is van a Vietnámi malacnak. Estére már evett is és egy hét alatt szinte teljesen felépült. Egyedül a vasvilla látványa vált ki belőle igen felháborodott reakciót a mai napig, de azt hiszem ezen semmi csodálkozni való nincs.

Időközben lett egy kacsánk is.
Mikor visszamentünk a vásárlásból, hogy összeszedjük a gyerekeket anyósoméktól, apósom azzal fogadott bennünket, hogy tessék itt a kacsa vigyétek. Mi csak lestünk, mint a birka. Való igaz, hogy két nappal azelőtt említette, hogy egyik barátjának van egy egy éves néma kacsája és, ha kell szívesen elhozza nekünk, de én tisztán emlékszem, hogy a világon semmit nem beszéltünk meg azzal kapcsolatban, hogy kéne.
Na mindegy, lett egy kacsánk, akinek állítólag le voltak vágva a tollai a szárnyán, na hát nagyon hamar kiderült, hogy fél szárnnyal is lazán ki tud repülni onnan ahova betettük, de így legalább az is kiderült, hogy Stikli nem vadítja félhülyére egy állat látványa, mint Szotyit:) A világ legnagyobb nyugalmával tűrte a kezemben, hogy Mr. Mézeskalács körülhajkurássza az udvaron a kacsát, de azért egy pillanatra sem vette le a szemét róla. Eközben Szotyi úgy ugatott, mint akinek elment az esze:) Imádom, hogy így kiegészítik egymást.

A kacsa kb. egy hét alatt el is ült, a probléma ezzel csak annyi volt, hogy a környékén sem volt gúnár. Egy ismerős végül nagyon kedvesen megszánt minket (és a polos tojásokon ülő kacsát:) és adott nekünk 14 kacsatojást. Most várakozunk, ilyen jellegű tapasztalataink egyáltalán nincsenek, úgyhogy kíváncsian várjuk hogy alakul majd a dolog.

Mihelyt gatyába ráztam magam, a birkák következnek:)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...