2013. február 26., kedd

Méteres - Blogkóstoló 7.


Jelenleg a Blogkóstoló 7.fordulója zajlik, a házigazdája pedig Vikvi a B&B: Anyuci készítenél blog szerzője, Ebben a fordulóban nekem Mary konyhája jutott. Mikor megtörténik a blogok összesorsolása mindig hatalmas izgalommal fogok hozzá a receptek böngészéséhez, régebben is mondtam már, de számomra olyan mint karácsonykor az ajándékok bontogatása.

Nagyon sokáig nézegettem Marianna szebbnél szebb kenyereit, de aztán csak nem mertem nekifogni. A kenyérsütés egyenlőre még misztikum számba megy nálam, de ami késik az nem múlik.
Végül aztán számomra majdnem ugyanannyira misztikus kategóriába tartozó süteményt választottam, a méterest.

Fel volt adva a lecke, de aztán meglepően könnyen ment. Jó nem készíteném minden héten, de minimális anyagköltséggel, igen bő mennyiségű és nagyon finom süti a végeredmény.
Marianna köszönöm, hogy hozzásegítettél egy korlátom ledöntéséhez!
Marianna jelezte, hogy a hat tojással kevésnek bizonyult a tészta, ezért én már a nyolc tojásos verzióval futottam neki. Mifelénk két féle krémmel készült a méteres ezért én is így csináltam, és ehhez a dupla adag pudinghoz adtam annyi cukrot, és vajat mint az eredeti receptben. A mi családunk nem rajong a túl édes vajas krémekért.

Méteres

Hozzávalók:
Tészta

  • 8 db tojás
  • 40 dkg cukor
  • 40 dkg liszt
  • 1 cs sütőpor
  • 1,5 dl olaj
  • 2,2 dl víz
  • 2 ek. kakakó

Krém

  • 1 cs puncs ízű főzős pudingpor
  • 1 cs vanília ízű főzős pudingpor
  • 16 dkg cukor
  • 6 dl tej
  • 25 dkg vaj
  • 2 ek. rum
Csokimáz
  • 20 dkg étcsoki
  • 3 ek. olaj
Annak akinek van két egyforma őzgerinc formája lényegesen egyszerűbb az élet Az keverje ki egyszerre a tésztát, töltse meg a margarinnal alaposan kikent és kilisztezett formát a tészta felével, majd a maradékba keverje el a kakaót és tegyen még hozzá 0,5 dl vizet, majd töltse a másik formába és sülhet egyszerre. 

Akinek nincs két formája az se csüggedjen, készítse el egymás után  a két piskótát. 
Először készítsük el a világos piskótát. A tészta hozzávalóinak felét vegyük hozzá. A tojásokat válasszuk ketté, a fehérjét verjük habbá. A sárgáját keverjük össze a cukorral, olajjal, vízzel, majd szitáljuk bele a sütőporral elkevert lisztet, habverővel keverjük alaposan össze, majd óvatosan forgassuk bele a tojáshabot.
Alaposan kenjük ki margarinnal a formát és lisztezzük ki. Töltsük tele a tésztával és 190 C-ra előmelegített sütőben süssük kb. 50 percig. Tűpróbával ellenőrizzük. Ha sütés közben nagyon pirulna a teteje, takarjuk le alufóliával. 

Fordítsuk rácsra, óvatosan emeljük le róla a formát és hagyjuk teljesen kihűlni.
A kakaós piskótát ugyanígy készítsük el, csak a liszt mennyiségéből vegyünk ki 2 ek-al és tegyünk a helyére kakaót.

A krémhez a tegyük föl melegedni a tejet, egy keveset tegyünk félre, hogy ki tudjuk keverni benne a vanília pudingot. A tejhez adjuk hozzá a cukrot, majd ha már meleg öntsük hozzá a kevés tejben feloldott pudingport, állandó kevergetés mellett sűrítsük be. Hagyjuk kihűlni. Ugyanígy készítsük el a puncsos pudingot is.
Hagyjuk őket teljesen kihűlni.

A 12,5 dkg puha vajat habverővel alaposan habosítsuk ki a vaníliás pudinggal. Ugyanígy járjunk el a punccsal is, csak ahhoz adjuk még hozzá a rumot.


A piskótákat a bordák mentén szeleteljük föl egy éles késsel



A szeleteket rétegezzük felváltva a krémekkel. Folyamatosan tapasztgassuk hozzá az újabb és újabb szeleteket, míg a felét el nem használjuk. Egy fóliával letakart tálcán kezdjük el összeállítani a rudat, mert később már nem fogjuk tudni felemelni. A fólia lógjon túl a szélein, mert így be tudjuk majd csomagolni vele. Én legközelebb teszek alá sütőpapírt is, mert az nem szakad olyan könnyen vágás közben.


Ha elkészültünk óvatosan a két végétől nyomjuk össze egy kicsit, így jól egymáshoz tapadnak, ezután kenjük át vékonyan egy kis krémmel, így egyenletesebb lesz majd a felszíne a csokizáshoz. Egy sütőpapírcsíkot végighúzva rajta "tökéletesen" el tudjuk simítani a felszínét.

Készítsük el a másik rudat is, csomagoljuk be őket és költöztessük hűtőbe, hogy megdermedjen. Nekem ott töltött egy éjszakát és másnap csokiztam.

Én 20 dkg csokiból csináltam, és nekem el is fogyott rá. Vízgőz fölött olvasszuk meg és keverjük el benne az olajat. Először csurgatósan szerettem volna bevonni, de be kellett látnom, hogy úgy a világ csokija sem lesz hozzá elég, ezért egy kenőecsettel vittem föl rá végül. Meglepően egyenletes lett az végeredmény.

Dermedésig újra hidegre költöztettem ezután meleg vízbe mártogatott késsel ferdén (állítólag 45 fokban kell vágni) felszeleteltem.

Az egész családot elláttam vele, olyan kiadós lett, és egyöntetűen mindenki véleménye szerint nagyon finom.
Köszönöm szépen Annamária!:)

2013. február 25., hétfő

Ilyen éppen még nem volt:)







Azért akad háziállat ami nem fordult még meg a portánkon, viszont a számuk csütörtök óta csökkent. Malacunk már van:) Két gyönyörű vietnámi csüngőhasú malacka.
Mióta megvettük a szomszéd kertet 1600 m2-el bővültek a lehetőségeink ami a telkünk eredeti méretét nézve őrülten nagy bővülést jelent:) Kinyílt előttünk a világ.

Ha mi a fejünkbe veszünk egy állatot azt nem igen lehet onnan kiverni:) Meghallgattuk a pesszimista véleményeket amik arról szóltak hogy semmire sem való, semmi húsa nincs, kicsi lesz ha felnő, szökik, olyan mint egy játékmalac.
A mi fejünkben ez a malac, aranyos, szerethető, jópofa, nagyon finom a húsa (legalábbis azt mondták), jól bírja a szabad létformát, közel sem igényel annyi táplálékot, mint a nagy malackák és nem mellesleg a méretéből kifolyólag én nem rettegek tőle:) Tehenünk például biztosan soha nem lesz....sem lovunk:)

Egy a lényeg akartuk őket...nagyon. Ezért képesek voltunk elindulni értük egy 70 km-re lévő városba.
Az eredeti felállás szerint 6 hetes malackákért igyekeztünk, aztán útközben kiderült, hogy már 14 hetesek. Na nem, ilyen gyorsan azért nem nőnek, egyszerűen csak egy még decemberben feladott hirdetést frissített a hirdetési oldal:) Viszont volt még négy eladó malacka. Veszett fejvakarásba kezdtünk, hogy ugyan milyen méretekkel rendelkezhet két ilyen idős malac, erős volt bennünk a gyanú, hogy a bekészített zöldséges ládába nem feltétlen fogjuk tudni őket beszuszakolni:)
Nem mellesleg így az áruk is megugrott egy kicsit, bár legalább már ki voltak herélve.
Azt hiszem mondanom sem kell, hogy rekord idő alatt sikerült meggyőzni magunkat, arról, hogy persze, hogy kellenek. Így legalább pont jó időben fogják majd elérni az egy éves kort, nem mellesleg már nem kell annyira óvni őket a hidegtől. Bár a jelen felállás szerint, az előzőleg megvásárolt indítótáp létjogosultsága erősen megkérdőjeleződött...by by 3500 forint:)

Azért bepróbálkoztunk a zöldséges ládával egy malac tökéletesen elfért benne, teljes 1 másodpercébe került volna kiugrania belőle, ennek azért nem szándékoztunk esélyt adni:) Maradt a zsákba malac.

Mikor visszaértünk anyósomékhoz, összeszedni a gyerekeket enyhe szívsokkot kaptam, mikor apósom kijelentette a csomagtartóban található két zsák paskolgatása közben, hogy az egyik megdöglött mert nem mozog. Még jó, hogy volt lyuk a zsákon és láttuk, hogy pislog:) Kiterült mint, egy lepény és "ha nem mozdulok, biztos nem is látszom" módszer alkalmazásával próbált észrevétlen maradni.


Sikerült két teljesen különböző személyiségű malackát hazahozni. De mint a fönt látható képen megfigyelhető, a különböző személyiségük ellenére is egységes utálattal  néztek ránk eleinte:)


Lapka, a fekete malacka sokkal közvetlenebb, barátkozóbb és sokkal, de sokkal nyugodtabb. Ő volt a lepény a zsákban.


Szegény Rafiról nem mondhatnám, hogy sikerült túl előnyös fényképeket készítenem, mindegyiken olyan undoknak látszik, pedig nem ilyen a pofija, ő is nagyon édes. Viszont korántsem nyugis:)

Az egyik oldalon azt olvastam, hogy a Vietnámi malackák helyét lehetőleg úgy alakítsuk ki, hogy ne nagyon kelljen fellépkedniük, lépcsőzniük, mert azt nem szeretik. Hát aki ezt írta biztosan nem egyeztette a mi Rafinkkal, aki a legnagyobb lelki nyugalommal felmászott az ideiglenes óljuk tetejére az alacsonyabbik oldalon, felsétált a legmagasabb pontjáig és nemes egyszerűséggel levetette magát cirka 170 cm-es magasságból.

Szotyi a törpetacsink, minden egyes új állat érkezésekor teljesen begőzöl, hiperaktív lesz, elfelejti a szabályokat és megpróbál minél közelebb kerülni hozzánk, gondolom félti a családban elfoglalt helyét. Ilyenkor egy pillanatra sem hagyhatjuk nyitva a bejárati ajtót, mert rögtön beront, holott normál esetben tökéletesen tisztában van vele, hogy nem teheti be a lábát a lakásba e mellett pedig iszonyatosan kíváncsi az új szerzetekre. Aztán egy idő után megszokja őket. Na ehhez a ponthoz azért több idő kell, mint ami most eltelt.
Úgyhogy mikor megérkezett derült égből Rafi, hallgathatta az egész falu, ahogy a kutya ugat, mint a nemnormális, de legalább így mi is hallottuk, hogy valami nem kerek. Ha nem lettem volna iszonyat ideges még röhögtem is volna ahogy Szotyi teszteli az ismeretlen szerzetet, közelebb közelebb, ugrálva, aztán pedig vissza. Mindeközben persze fülszaggatóan ugatott és megpróbálta megcsipkedni a hátsó lábát. Na rövid úton a póráz végén találta magát.

Nem tudom ki próbált már meg Vietnámi malacot megfogni, aki ilyesmire akarja adni a fejét kösse föl a gatyáját, mert rohadt fürgék. Egyesítettük erőinket Mr. Mézeskaláccsal, de még így is csak egyszer jutottunk oda, hogy sikerült rátennie a kezét, na akkor a kutya üvöltéséhez betársult a malac dobhártyaszaggató visítása is. Elszórakoztattuk a falut szombat délután, na. Végül úgy döntöttünk, hogy megfogásra reális esély éjfél előtt nincs, ezért gyorsan összeütöttünk nekik egy karámot és betereltük (na ez sem volt egyszerű:).
Végül Lapka is átköltözött ölbe malacként, érdekes módon ő szinte meg sem nyikkant közben.

Terveink szerint a kert hátsó részén fognak osztozni a birkákkal, ha végre már nem lesz térdig érő sár, hogy embernek való körülmények között lehessen megcsinálni a helyüket. És persze, ha már ki lesz húzva a villanypásztor, mert ezután a szuper malacos produkció után csak úgy vagyok hajlandó eltenni őket a szemem elől, ha bombabiztos elkerítettség veszi őket körbe.



2013. február 4., hétfő

Mézes-fűszeres mustár házilag


Még karácsonyra készült, gasztroajándéknak. A Kifli és levendula blogon találkoztam össze a recepttel. Ezer köszönet érte Levendulalánynak.

Mustár rajongóknak kötelező, azoknak pedig akik nem szeretik a mustárt, azért kötelező, mert ettől biztosan megváltozik a véleményük:) Köszönő viszonyban sincs a bolti ízével, teljesen más karaktert képzeljünk el, engem leginkább az angol mustárra emlékeztet.
Az eredeti recepthez képest én egy kicsit kevesebb mézet tettem bele, érdemes kóstolgatni készítés közben és saját ízlésünkre formálni.
Eleve háromszoros adaggal indítottam, így kaptam végeredménynek két kisebb üveg mustárt (kb. 2 dl volt egy). Szerintem ilyen mennyiséggel egész nyugodtan neki lehet indulni, nem fog a nyakunkon maradni:)

Mézes-fűszeres mustár házilag

Hozzávalók:

  • 3/4 bögre (2,5 dl űrtartalmú) víz
  • 3/4 bögre egész sárga mustármag
  • 1/2 bögre méz
  • 8-9 ek. almaecet
  • 6 ek. őrölt mustármag
  • 3 tk. só
  • 1/4 tk. őrölt szegfűszeg
Egy kis lásban forraljuk föl a vizet, húzzuk félre, tegyük bele a mustármagot és lefedve hagyjuk állni kb. 1 órát, amíg teljesen magába nem szívja a vizet. Tegyük át turmixgépbe és adjuk hozzá az összes fűszert és a mézet, majd turmixoljuk addig, míg teljesen krémszerű nem lesz.
Tegyük tisztára mosott és mikróban két perc alatt sterilizált üvegekbe.

Hűtőben tároljuk és hagyjuk egy pár napot összeérni az ízeket mielőtt felbontanánk.

Hűtőben kb. 1 hónapig áll el.


LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...