2011. december 31., szombat

Boldog Új Évet!





Minden szépben és jóban bővelkedő, boldog új évet kívánok minden erre látogató kedves ismerősnek és ismeretlennek!

2011. december 24., szombat

Kis karácsony, nagy karácsony



ÁLDOTT BÉKÉS KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDEN ERRE JÁRÓ KEDVES OLVASÓMNAK ÉS IDEGENNEK!!!

Kívánom, hogy vágyaitok szerint teljen a karácsony!

2011. december 20., kedd

Karácsonyi merengés

 Kép innen


Ha valaki maximalista a karácsonnyal kapcsolatban, akkor az én vagyok. Számomra nagyon fontos a karácsony, fontos hogy minden klappoljon, hogy minden készen álljon, amit már évek óta megszoktunk és szeretünk. Nekem a karácsony, maga a biztonság. Ez az a pár nap amikor semmi rossz nem történhet, amikor mindenki boldog. Jó tudom, hogy elég hülye hozzáállás, de én képtelen vagyok máshogy a karácsonyt várni.:) Minden évben már jó előre elkezdem a készülődést, mindent megtervezek, hamar díszbe vágom a lakást. Idén azonban eldöntöttem, hogy kicsit később kezdek hozzá a díszítéshez. Szerettem volna, ha nem "telünk el" a látvánnyal karácsonyig. Persze mostanra már teljesen elúsztam minden előkészülettel, élen a takarítással és a rendrakással. Hiába na még meg kell szoknom, hogyan osszam be az időmet a munka mellett. Múlt szerdán teljesen sokkolt, mikor tudatosult bennem, hogy szombaton szenteste lesz.:) Igen sok reményt fűztem a hétvégéhez, haladás terén. Aztán persze megtörtént az ami ennek a bejegyzésnek a megírására késztetett. Ugyanis a fejemre koppintottak odaföntről, hogy na most aztán ácsi és tessék gondolkozni.

A koppintás egy olvadt műanyag darab képében öltött testet péntek este, amit sikeresen a kezemre ejtettem és beleégettem három ujjamba. Eredmény marha nagy hólyagok, gyakorlatilag mozgásképtelen jobb kéz, amit nem érhet víz. Bevallom a legelső dolog ami az eszembe jutott, (miután megnyugodtam, hogy letudtam szedni magamnak a rám kövült műanyag darabokat és nem kellett vele kórházba rohanni este 8-kor:), hogy hogy a fenébe fogok én haladni a takarítással és a sütögetéssel.
Apelláta nem volt, át kellett adnom a mosogatás feladatát Mr. Mézeskalácsnak, aki hihetetlen édes módom próbált minden terhet levenni a vállamról. Én pedig csendben dühöngtem magamban, hogy szinte semmit sem bírok csinálni. Egyfolytában azon kattogott az agyam, hogy a fenébe fogok én így mindent rendbe rakni csütörtökig mikor is a sógoromék megérkeznek hozzánk és én utána már nem akarok ilyen dolgokkal foglalkozni.

Szépen lassan kezdtem belenyugodni és kezdtem kihúzni a megsütendő, elkészítendő dolgokat a listámról. A mézeskalácsról, a majdani bejgliről és a nürnbergi mézeskalácsról nem voltam hajlandó lemondani.:) Lassan elkezdtem örülni annak, hogy sokkal több időm lesz megállni és leülni a gyerekeim mellé mesét nézni, foglalkozni velük és kezdtem elhinni, hogy megleszünk mi a jól megszokott sütik nélkül is és nem kell feltétlenül tökéletesnek lennie mindennek.

A kezem persze jobban lett, már nem feszült annyira képes lettem fogni is vele. Persze rögtön meg is moccantak a hangyák és kihasználva, hogy férjem délutános és nincs ott, hogy a valagamba rúgjon, nekifogtam a kollegáimnak szánt karácsonyi ajándékoknak, és beígértem a gyerkőcöknek a mézeskalács sütést, még mosogattam is gumikesztyűben. (Később visszagondolva rá, újfent meg állípítottam, hogy igen sok tulajdonság fellelhető bennem Dédiből, amik hajdan iszonyatosan tudtak dühíteni:)) Persze a feladatok hosszúra nyúltak, a türelem az elszállt, és én a gyerkők ágya mellett ülve végérvényesen eldöntöttem magamban, hogy ezt nem folytatom így tovább. Nem érdekel, ha nem lesz diós kifli karácsonykor (majd megcsináljuk nyugisabb időszakban), ha nem lesz csillag ablakocska, ha nem fog csillogni minden csempe, ha por lesz a szekrény tetején. Nem érdekel semmi "kötelezően" megcsinálandó feladat.

Ezért kérlek nézzétek el nekem, hogy valószínűleg nem árasztalak majd el benneteket receptekkel (pedig nyáron azt hittem ez lesz a legaktívabb időszakom:) Szeretnék maximálisan a gyerkőceimre és a férjemre koncentrálni, hiszen mostanában sokkal kevesebb lett az együtt eltöltött időnk.

Azért persze nem fogok eltűnni, viszont nagyon kíváncsi vagyok ti is érzitek e néha úgy, hogy túl sok és be kell húzni a féket. Ha igen meg is teszitek, vagy mozgósítva minden energiátokat mégis mentek tovább?

2011. december 16., péntek

Köszönöm!



Köszönöm szépen a segítségeteket!
Igen hamar kiderült, hogy senki nem lát a háttértől, ezért le is vettem rögtön. Egyúttal elnézést is kérek mindenkitől, hogy ilyen nehezen silavizálható voltam egy darabig:)

Még egyszer köszi!:)

2011. december 15., csütörtök

Segítenétek?!




Kb. egy hete az itthoni gépen nem jól látom a karácsonyi hátteret. Igen zavaróan beugrott középre és alig lehet tőle elolvasni a bejegyzéseket. A munkahelyi monitoron viszont tökéletes a háttér. Az érdekelne, hogy ti hogyan látjátok????? Ha több embernek is középen látszódik, inkább leveszem, mert nagyon zavaró, hogy folyton belelóg a bejegyzésekbe.

Segítenétek azzal hogy, megosztjátok velem, nálatok hogyan látszódik?!

Előre is köszi!:))))

2011. december 10., szombat

Non plus ultra



Úgy nagyjából két évvel ezelőttig halvány fogalmam sem volt róla mi az a non plus ultra. Első találkozásunk alkalmával a legelső gondolatom az volt, hogy de hülye neve van szegénynek, viszont a hozzávalók és a külalak megfogtak.
Miután megsütöttem már a neve sem érdekelt, őrülten finom volt!:)

Picit mutyis elkészíteni, de mindenképpen megéri!!!


Non plus ultra

Hozzávalók:
  •  28 dkg liszt
  • 25 dkg vaj (mindenképpen vaj, próbáltam margarinnal is de ízileg őrülten nagy volt a különbség, ezért szerintem megéri befektetni a vajba:)
  • 1 cs vaníliás cukor
  • 3 tojássárgája
Tojáshab:
  • 3 tojásfehérje
  • 25 dkg porcukor
A ragasztáshoz:
  • sárgabarack lekvár
A lisztet, az apróra darabolt hideg vajat, vaníliás cukrot és tojássárgájákat gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, majd folpackba csomagolva 1 órára hűtőbe tesszük.

Egy óra múlva lisztezett deszkán kb. 3 mm vastagra nyújtjuk és 4 cm átmérőjű korongokat szaggatunk belőle, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe teszünk.

A tojásfehérjéket felverjük, majd apránként hozzáadjuk a porcukrot és nagyon kemény habbá verjük.
Minden korong tetejét megkenjük a habbal, vagy habzsákból nyomjuk rá.

Előmelegített sütőben 160 C-on kb. 10-12 perc alatt készre sütjük. Addig kell sütni míg éppen el nem kezd színeződni. (Nekem sikerült kicsit tovább bent hagyni:)

Miután kihűltek lekvárral egyet-egyet összeragasztunk.


2011. december 4., vasárnap

A mi adventi naptárunk




Igen, tudom, hogy már december 4-e van, de nézzétek el nekem, hogy minimális fáziskésében vagyok, úgy tűnik ez az advent idén ilyen lesz:)

Évek óta próbálom a családunk számára tökéletes adventi naptárat megtalálni. Volt egyszerű bolti csokival töltött, volt mini csizma füzér, volt a kettő együtt. Végül tavaly készítettem el ezt amit itt láttok. A konyhánk egy kb. 1,5 m-es falrészére szoktam egy éppen tetsző csomagoló papírból hátteret készíteni és erre kerülnek föl az aktuális adventi naptárak, díszek. Már tavaly is szembe találtam magam a problémával, hogy nem igazán tudok akkora tölcséreket készíteni, mint amikre szükség lenne a három gyerkőc meglepijei számára.
Orbitális nagyságú tölcséreket azért csak nem készíthetek:)

Azóta már én is rájöttem, hogy nekünk a zsákocskák volnának kifizetődők, azokban játszva el lehetne rejteni a hármuknak szóló apróságokat, de ezek a tölcsérek a szívemhez nőttek:)
Áthidaló megoldásnak azt találtam ki, hogy csak egy mintapéldányt bugyolálok be a tölcsérbe, a többiek pedig egy dobozból szemezgetik ki a két másik példányát az aktuális édességnek.
Hihetetlen de így még jobban élvezik mintha a tölcsérből kerülne elő mind a három:)

Azért lehet, hogy jövőre ráveszem magam a zsákvarrásra:)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...