2011. március 31., csütörtök

Ibolyakrémes mini muffin





Elérkezett az idő, hogy debütáljon a múlthéten készített ibolyás cukor.

Igen nagy érdeklődéssel rázogattam nap mint nap, és nagyon vártam, hogy végre elkészültnek nyilváníthassam.
A szirmok másnapra minimálisan megnedvesítették a cukrot. Nem állt tömbbe, csak épp annyira lett nedves, hogy itt-ott megtapadt az üveg falán.
A szirmok színében nem igazán véltem felfedezni sok változást, elég jól megtartották a színüket.
Az illatát annyira nem találtam csábítónak, viszont az íze az teljesen rendben volt.(Végül is enni fogjuk, nem szagolgatni:)

Sajnáltam volna kiszitálni a cukor közül a szirmokat, viszont nem is akartam egyben benne hagyni őket. Megfogadtam Tücsök Bogár tanácsát, aki egy régi szakácskönyvben azt olvasta, hogy le szokták darálni, vagy mozsárban összetörni.

Én kávédarálón daráltam át. Nem lett belőle porcukor, pont a nedvessége miatt, viszont a szirmok átalakultak benne pöttyökké. Teljesen olyan lett mint a házi vaníliás cukor, csak ebben lilák lettek a pöttyök.:)

Jelenleg egy kis adagot kiterítettem száradni, nem mertem mindet, mert félek, hogy a levegőn esetleg sokat veszít az aromájából. Ő lett a teszt adag, mire kiszárad, kiderül, hogy az íz rovására megy e a szárítás.

Nincs erőteljes íze, inkább olyan kellemes aromája van, de nekem ez így pont elég, kicsit féltem tőle, hogy túl tömény lesz.



Nem tudom ki hogy van vele, de engem teljesen elvarázsolnak a mini muffinok. Icipici, gyönyörű, úgy tökéletes, ahogy van.:)
Pontosan ezért találtatott méltónak az ibolyás cukor felavatására.

A muffinhoz a szokásos muffin tésztámat használtam, csak a mini méret miatt feleztem az adagot. Így pont egy 24 db-os mini muffin tepsire elég.



Ibolyakrémes mini muffin

Hozzávalók 24 db-hoz:
  • 3 dkg margarin
  • 15 dkg liszt
  • 7,5 dkg cukor
  • 1/2 cs vaníliás cukor
  • 1/2 cs sütőpor
  • egy elkevert tojás fele :)
  • kb. 1 dl tej
A krémhez:
  • 1 nagy doboz tejföl (450 g)vagy 250 g mascarpone
  • 3 ek ibolyás cukor
  • 24 db ibolya
Csináltam már házi krém sajtot tejföl lecsöpögtetésével, idő hiányában ennek a turbó változatát  készítettem most a krém alapjául.
Aki nem szeretne vele kínlódni, nyugodtan vegyen mascarponét helyette.

A tejfölt egy tiszta textil zsebkendőbe borítottam, összecsomóztam a csücskeit és fellógattam egy lábas fölé a konyhában. Így hagytam csöpögni 2 órát, majd zsebkendőstől áttettem egy szűrőbe. A gyorsabb csöpögés érdekében súlyt tettem rá. Jelen esetben egy zárt üveg meggybefőttet. Szűrőstől visszatettem a lábas fölé és nyugton hagytam még egy órát.

A margarint, a cukrot és a vaníliás cukrot kikevertem. A lisztet és a sütőport összekevertem és felváltva a tejjel a tojásos masszába dolgoztam. Viszonylag folyós tészta lesz a végeredmény.

A muffin tepsi mélyedéseit egy ecset segítségével vékonyan kikentem olajjal és mindegyiket háromnegyedéig töltöttem a tésztával.
180 C-ra előmelegített sütőben 8-10 perc alatt készre sütöttem. Akkor van kész, ha megnyomjuk és rugalmas a teteje.

Picit hagytam hűlni, majd egy fogvájóval körben meglazítottam a muffinokat és így teljes épségben ki tudtam őket emelni a mélyedésekből. Tapasztalatom szerint nagyon nem jó őket hagyni benne kihűlni, mert akkor igen nehéz kiszedni. Akinek szilikonos formája van, annak ilyen problémája nincs:)

A tejfölt kibontottam a zsebkendőből és összekevertem 3 ek ibolyás cukorral. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy markáns volt benne az ibolyás cukor íze, inkább adott neki egy kellemes aromát.

A krémet habzsákba tettem és a kihűlt muffinok tetejére nyomtam. Ezt nyugodtan felkenhetjük egyszerűen kanállal is, akkor kicsit borzosabb hatása lesz.

A krém tetejét még megszórtam egy egy csipet ibolyás cukorral és mindegyik tetejére egy egy, zöld részeitől megfosztott ibolyafejet ültettem.


Igazán mutatósak és finomak lettek.

Nemsokára kipróbálom a másik tervbe vett receptet is a cukor felhasználására, és nagyon kíváncsian várom, hogy a többiek akik szintén belevágtak az ibolyás cukor elkészítésébe, milyen finomságot csinálnak majd belőle.:)

2011. március 29., kedd

Zabpelyhes süti



Megmondom őszintén nem voltak túl nagy elvárásaim ezzel a sütivel kapcsolatban.
Egyszerűen túl régen sütöttem már és ilyenkor, legyőzhetetlen késztetést érzek, hogy összedobjak valamit. Mivel újra boltba menni nem volt semmi kedvem, ezért az itthon fellelhető hozzávalók tükrében keresgéltem recept után.

Nemrégiben vettem zabpelyhet, ami nagyon kellemes meglepetés volt, mert én azt hittem aranyáron vesztegetik, és nem, mert egy 50 dkg-os zacsival 200 Ft-ért vettem.
Ezentúl nagy valószínűséggel gyakrabban fogom használni, mert a vele készült sütik, kekszek mindenki tetszését elnyerték a családban.

Az eredeti receptet ITT találtam, amin aztán jócskán variáltam is, figyelembe véve az én raktárkészletemet.
Ennek a sütinek az ízesítése szerintem végtelen sok variációt rejt magában, kinek kinek ízlése szerint.


Zabpelyhes süti

Hozzávalók:
  • 15 dkg liszt
  • 10 dkg zabpehely
  • 10 dkg cukor
  • 125 g joghurt (nálam kefír)
  • 1 dl tej
  • 1 tojás
  • 1 tk fahéj
  • 2 tk szódabikarbóna
  • 3 ek szezámmag
  • 5 dkg mazsola
  • 3 púpos ek. szilvalekvár

 A szilvalekvárt, mazsolát, szezámmagot kedvünkre cserélhetjük reszelt gyümölcsre, aszalt gyümölcsre, magvakra.

A zabpelyhet száraz serpenyőben megpirítjuk és félretesszük. A szezámmagot szintén megpirítjuk. Akkor jó, ha elkezd pattogni.

A tejet, cukrot, joghurtot, tojást, szilvalekvárt összekeverjük. A lisztet, zabpelyhet, szezámmagot, szódabikarbónát és a fahéjat is összekeverjük.


A száraz anyagokat fakanállal beledolgozzuk a joghurtos masszába és margarinnal kikent, liszttel megszórt tepsibe öntjük.


Előmelegített sütőben 180 C-on kb 30 perc alatt készre sütjük. Tűpróbával ellenőrizhetjük.

A végeredmény bőven fölülmúlta nem igazán magas elvárásaimat, igazán könnyű, puha és nagyon finom süti lett a végeredmény.

2011. március 27., vasárnap

Kiegészítés az ibolyás cukorhoz



Egy nagyon fontos dolgot lefelejtettem az előző bejegyzésnél, amit majd ott is pótolok.

Nagyon fontos, hogy csak olyan ibolyát szedjünk ami nem az utak mellett nő és biztosan nem permeteztek a közelében!

2011. március 26., szombat

Ibolyás cukor


Mikor felfedeztem a gasztroblogokat, Napmátka   blogja volt az első, ami teljesen magával ragadott. Napokon keresztül olvasgattam  a bejegyzéseit és nagyon tetszett, hogy rengeteg nem mindennapi dolgot megálmodik és kipróbál. Ilyen volt az orgonalekvár, az akáclekvár, az orgonás cukor és ecet   , és a bodzazselé. Mivel vevő vagyok az újdonságokra, kapásból eldöntöttem, hogy ezeket nekem is ki kell próbálnom.

Az orgonalekvárral indítottam. Nincs mit szépítenem a dolgon, a faluban elég sokan nemes egyszerűséggel azt gondolták, hogy nem vagyok normális.:) Bár azért volt egy ember akinek határozottan tetszett az ötlet. Nem mondom, hogy nem volt hosszadalmas és aprólékos, és hogy a végére nem kívántam az egészet a pokolba, de miután kész lettem vele már örültem, hogy megcsináltam. Finom lett, bár nekem kicsit édes. 
Egyetlen baj volt csak vele, jobban mondva nem is vele, hanem velem.
Én a sima lekvárokkal is úgy vagyok, hogy minél hosszadalmasabb az elkészítése, annál jobban eltelek az illatával közben. Ezután kell egy pár hónap szünet, hogy jóízűen tudjam eszegetni.
Palacsintába kenve kóstoltuk, nagyon finom volt, és hihetetlen kevés kellett bele, mert nagyon intenzív lett az íze.

Ezután jött az akáclekvár, amihez nagyobb reményeket fűztem. Na ezt nemes egyszerűséggel nem voltam képes megkóstolni. Olyan szinten megcsömörlöttem az illatától, hogy egyszerűen nem tudtam rábeszélni magam.
Itt vált számomra világossá, hogy nagyon szívesen eszegetnék ilyeneket, csak ne nekem kelljen megcsinálni:)

Idén nekiugrom a bodzazselének, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, és itthon is mindenki imádja a bodzát. Annak az illatát legalább már megszoktam, mert bodzaszörpöt szoktam csinálni.:)

Tegnap séta alkalmával olyan illatos ibolyákat találtam, hogy nem bírtam ellenállni a kísértésnek és szedtem belőlük egy nagy maréknyit. Gondoltam az orgonás cukor mintájára kipróbálom az ibolyát.
Most már rutinos voltam és kapásból kicsiben gondolkoztam, ha bejön a végeredmény jövőre mehet majd nagyüzemben.



Ibolyás cukor

Hozzávalók:
  • zöldjétől megfosztott ibolyaszirom
  • cukor
  • légmentesen záródó üveg
Nagyon fontos, hogy csak olyan ibolyát szedjünk, ami nem az utak mellett nő és biztosan nem permeteztek a közelében!

Az ibolyaszirmokat és a cukrot felváltva a tisztára mosott és kiszárított üvegbe rétegezzük. A cukor mennyisége legyen másfél-kétszerese az ibolyáénak. Nálam megkívánta a kétszeres mennyiséget, mert tényleg alaposan átnedvesítik a szirmok a cukrot.

Hűvös, sötét helyen tároljuk és minden nap összerázzuk. Szerintem én hagyom őket összeérni legalább egy hétig, utána pedig eldöntöm, hogy átszitálom e a szirmoktól, mert Napmátka szerint ekkorra már eléggé megfakulnak

Nagyon kíváncsian várom a végeredményt. Ígérem tudósítok majd róla.
Addigra kitalálom azt is, hogy milyen sütihez fogom majd kipróbálni.

Nyitottabb ismerőseinknek szerintem kiváló és különleges gasztroajándék.

Tapasztalatok néhány hét távlatából:

  •  A cukor a szirmoktól minimális szinten mindenképpen nyirkos lesz. Ezt a nedvességet az idő megoldja, nekem a lezárt üvegben bő két és fél hét után, szinte teljesen kiszáradt.
  • Én ledaráltam a cukrot a szirmokkal együtt kávédarálóval, egy hét után. Nem daráltam porrá, minimálisan szemcsés maradt. Elbűvölőek voltak benne a lila pöttyök, viszont mostanra ezek tényleg teljesen kifakultak. Most már nem nyújtanak olyan esztétikai élményt, inkább koszos hatást keltenek:) Úgyhogy legközelebb valószínűleg mégis inkább kiszitálom a szirmokat a cukorból, és nem darálom le vele.
  • Ahogy telik az idő, tényleg egyre intenzívebb lesz az aromája, ezért érdemes hagyni állni. Ne számítsunk nagyon erőteljes ibolya ízre, inkább kellemes ibolya aromára.

    A tapasztalatok tükrében úgy gondolom, hogy érdemes volt elkészíteni és jövőre mindenképpen újragyártom!:)

    2011. március 24., csütörtök

    Zöldséges rizslepény


    Néha a szükség szüli a legfinomabb dolgokat. Mr. Mézeskalács tegnap benyújtotta  igényét a zöldbabfőzelékre. Ezzel nem is lett volna semmi gond, de nála egy főzelékhez feltét is jár. Na itt kezdődtek a problémák, ugyanis semmi feltétnek való dolog nem volt itthon:)
    Összeraktam amit találtam, igaz még sajtot is szerettem volna bele reszelni, de azt végül kifelejtettem.:) 
    A főzelékhez feltétként csak én ettem, a többiek magában falatozták, de mindenki egyöntetű véleménye volt, hogy nagyon finom, készüljön máskor is. Fog.

    Zöldséges rizslepény

    Hozzávalók:
    • 2,5 dl rizs
    • 5 dl víz
    • 1 répa
    • 2 fej hagyma
    • 3 gerezd fokhagyma
    • egy kis darab póréhagyma
    • 1 tojás
    • 2 ek liszt
    • bors
    • olaj
    A rizst megmosom és egy lábasban forró olajon megfuttatom. Felengedem a vízzel és lefedem. Mikor forr, takarékra veszem alatta a lángot és így főzöm addig, míg annyira magába nem szívja a vizet, hogy már látszik a rizs. Lezárom a lángot és letakarom egy konyharuhával.

    A hagymát apró kockákra vágom és olajon üvegesre pirítom. Beleteszem az apróra vágott fokhagymát, a nagy lyukú reszelőn lereszelt répát és a hosszában négyfelé vágott és feldarabolt póréhagymát. Sózom, borsozom és kb 3 percig pirítom őket együtt. Félre húzom és hagyom kihűlni.

    20 perc után a rizsről leveszem a fedőt és azt is hagyom hűlni. Mikor már csak langyos, összekeverem a zöldségekkel, hozzáütök egy tojást és belekeverem a lisztet.


    Serpenyőben kevés olajat melegítek. A zöldséges rizsből gombócokat formálok és belerakom őket a forró olajban. Egy lapáttal lenyomom őket és addig sütöm míg meg nem pirulnak, ezután fordítás és sütés pirulásig.
    Majd papírtörlőre szedem.




    2011. március 22., kedd

    Aranygaluska


    Gesztenye teljesen elvarázsolt az aranygaluskájával. Valahogy mindig bonyolultabbnak gondoltam volna az elkészítését. Mikor elolvastam a receptet, az járt a fejemben, hogy talán megpróbálkozhatnék vele. Aztán meginterjúvoltam Mr. Mézeskalácsot, hogy megsüssem-e és ő igent válaszolt. Na ezen először is teljesen megdöbbentem, aztán pedig rohamléptekben hozzákezdtem, mert ha ő egy édességre azt mondja, hogy szeretne enni belőle, az maga a csoda.

    Biztosan nem utoljára készült, mert eszméletlen finom lett és ahhoz képest, hogy mennyire rettegtem az elkészítésétől, teljesen simán ment minden.

    Teljes egészében Gesztenye receptjét használtam, amit most le is írok ide, hogy akármikor elővehessem, ha hites uram óhajtaná.:) Nagyon szépen köszönöm Gesztenyének a receptet.




    Aranygaluska

    Hozzávalók:
    Tésztához:
    • 50 dkg liszt
    • 5 dkg vaj
    • 2 ek cukor
    • 2 dkg élesztő
    • 2 db tojás
    • 1 csipet só
    • kb. 3 dl tej
    A kenéshez:
    • 1 tojás sárgája
    • pici tejszín (nálam tej)
    Töltelék:
    • 20 dkg darált dió
    • 10 dkg cukor
    Vaníliasodó:
    • 1/2 l tej
    • 3 ek cukor
    • 1 cs vaníliás cukor
    • 2 tojássárgája
    • 2 ek liszt
    • fél citrom reszelt héja
    A langyos tejbe egy kanál cukrot teszünk és felfuttatjuk benne az élesztőt. Hozzáadjuk a többi hozzávalót és bedagasztjuk. Most is az egyszerűbb megoldás mellett döntöttem és a kenyérsütő géppel dagasztattam be a tésztát, majd hagytam benne megkelni. Nekem nem kellett bele mind a 3 dl tej, úgy túl lágy lett volna, de gondolom ez teljesen liszt függő.

    A megkelt tésztát kinyújtjuk és pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, majd a tésztadarabokat olvasztott vajba forgatjuk és olajjal kikent sütőtálba rétegezzük a cukorral elkevert dióval. A felső sor csak tészta legyen.

    Hagyjuk kelni még 45 percet.
    Lekenjük kevés tejszínnel (nálam most tejjel) elkevert tojássárgájával.
    Előmelegített sütőben 170 C-on 35-40 percig sütjük.

    A vaníliasodóhoz a cukrot elkeverjük a tojássárgájákkal, a vaníliás cukorral, reszelt citromhéjjal, liszttel, majd felengedjük a tejjel és gőz fölött folyamatosan kevergetve sűrűre főzzük.
    Utána pedig mind mind megesszük:)

      Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm:)))))

      Mindig elcsodálkozok mikor olyan megjegyzést találok, hogy látogassak át valakihez:) Valahogy még mindig olyan hihetetlen, hogy itt vagyok közöttetek, és nagyon jó érzés, hogy részese lehetek egy ilyen remek csapatnak!:)

      Ennél hihetetlenebb már csak az, mikor valaki nálam látott receptet készít el. Furi érzés és nagyon nagyon jó!!!
      Nagyon szépen köszönöm a díjakat, óriási öröm és megtiszteltetés nekem, hogy másnak is tetszik amit csinálok:)

      Akiktől kaptam:

      Angi Angéla

      Titi 

      Gesztenye

      Viki                       

      Epercsók

      A szabályok szerint tíz bloggernek kellene továbbadni, de ahogy láttam, szerintem nem is tudnék olyan blogot mondani, ahova ne jutott volna már el a napokban.
      Ezért remélem nem haragszotok meg érte, de én ezt most nem küldöm tovább. Viszont nagyon nagy szeretettel ajánlom mindenkinek aki nálam jár! Köszönöm, hogy jöttök és vagytok nekem!:)   



                                 

      2011. március 19., szombat

      Püspökkenyér tojásfehérjéből



      Már teljesen kezdtek a fejemre nőni a maradék tojásfehérjék. Sosem szokott ilyen tetemes mennyiség összegyűlni, mint ami most fellelhető a fagyasztómban. És már teljesen elvesztettem a fonalat, hogy melyik a régebbi és melyik az új. Neki álltam tehát a hasznosításuknak és ezután igyekszem majd ésszerűbben rendszerezni őket. Legelső újításnak azt vezettem be, hogy ahány tojásfehérje van benne, annyi csomót kötök a zacskóra amibe teszem. Ez nagyon jól működik, már csak a dátumozásra kell valami jó megoldást találni, mert az alkoholos filcet nem igazán tudom rajta elolvasni.

      Az eredeti receptet Jucnál találtam. A tésztát ugyanúgy csináltam, csak a "tölteléken" variáltam egy kicsit.
      Hihetetlen finom lett! Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki tojásfehérje felhasználási gondokkal küzd.:)


      Püspökkenyér tojásfehérjéből

      Hozzávalók:
      • 6 tojásfehérje
      • 20 dkg porcukor
      • 10 dkg liszt
      • 10 dkg mazsola
      • 10 dkg durvára vágott dió
      • 5 dkg aszalt sárgabarack
      • Pálinka az áztatáshoz
      A mázhoz
      • 3 ek kakaópor
      • 3 ek pocukor
      • víz
      • 3 dkg vaj
      Az aszalt gyümölcsöt és a mazsolát pálinkába áztatjuk. A diót száraz serpenyőben illatosra pirítjuk. 5 dkg porcukrot karamellizálunk és beleforgatjuk a diót.
      Én általában sütőpapírra szoktam teríteni, de most olyan rossz minőségűt sikerült vennem, hogy teljesen alkalmatlan az ilyen célokra. Ezért vékonyan olajozott tányérra terítettem. Tökéletesen bevált. Az edényt amiben a karamellt olvasztottuk legkönnyebben úgy tudjuk elmosni, ha teleengedjük vízzel és feltesszük a gázra. Mire felforr, teljesen feloldódik benne a megkötött karamell. A vizet kiöntjük és a szokásos módon elmossuk az edényt.

      A tojásfehérjéket elkezdjük robotgéppel habbá verni, mikor már elég kemény, kanalanként hozzáadjuk a maradék 15 dkg porcukrot és addig verjük míg teljesen kemény, fényes hab lesz.


      Az aszalt gyümölcsöket lecsöpögtetjük, a barackot felaprítjuk.A diógrillázst konyhai aprítóban vagy egyszerűen zacskóba téve sodrófával darabosra törjük. Összekeverjük a mazsolával és az aszalt barackkal.



      A keveréket óvatosan beleforgatjuk a tojáshabba, majd beleszitáljuk a lisztet és azzal is óvatosan összeforgatjuk.


      Margarinnal kikent, kilisztezett püspökkenyérformába öntjük.





      150 C-ra előmelegített sütőben 40-45 percig sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük. Ha sülés közben nagyon pirulna a teteje, fedjük le alufóliával.




      A mázhoz összekeverjük a kakaót és a porcukrot annyi vízzel, hogy folyékony legyen. Mérsékelt tűzön állandó keverés mellett addig főzzük, míg sűrű nem lesz. Belekeverjük a vajat és ha egy kicsit hűlt, ráöntjük a püspökkenyérre, hagyjuk hogy lefolyjon az oldalán és elkenjük rajta.
      Tetszés szerint díszíthetjük a tetejét, szórócukorral, dióval. Én most mogyoró krokantot használtam hozzá.

      Hűtőbe tesszük míg meg nem szilárdul a csokimáz.


      Nagyon tetszik az állaga, kellemesen szivacsos.


      2011. március 15., kedd

      Hamburger



      Megmondom őszintén, régebben soha nem jutott volna eszembe, hogy hamburgerzsömlét süssek. Mikor Ancinál megláttam, hogy neki milyen gyönyörűek lettek a zsömléi, úgy gondoltam belevágok.
      És sikerült!!! Nagyon jók lettek. Komolyan, még most sem hiszem teljesen el:)
      A zsömle receptje Limarától van.

      Hamburger

      Hozzávalók:

      Zsemle
      • 2 dl langyos tej
      • 2 ek. cukor
      • 1 tk. só
      • 40 g olaj
      • 1 tojás
      • 100 g joghurt
      • 60 dkg liszt
      • 2 dkg élesztő
      • 1 tojás a kenéshez
      Húspogácsa:
      • 70 dkg darált marhahús
      • 2 fej hagyma
      • 2 gerezd fokhagyma
      • 1 tk mustár
      • szójaszósz
      • bors
      • saláta
      • sajt
      • hagymakarikák
      • ketchup, mustár, majonéz
      A zsemle hozzávalóit kenyérsütőgépbe rakjuk és elindítjuk a dagasztóprogramot, hagyjuk hogy a gép kelessze meg a tésztát. A megkelt tésztát kilenc egyforma darabra vágjuk, zsömlét formázunk belőlük és sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk őket. Letakarva duplájára kelesztjük.
      Lekenjük tojással és megszórjuk szezámmaggal.


      Előmelegített sütőben 180 C-on kb 18 percig sütjük.



      A darált húst befűszerezzük és belekeverjük a nagyon finomra vágott hagymát. Hűtőbe tesszük, hogy összeérjenek az ízek.
      Kilenc pogácsát formálunk a masszából és serpenyőben, kevés olajon megsütjük.

      A zsömléket kettévágjuk, száraz serpenyőben kicsit megpirítjuk a vágott felüket.

      Belerakunk egy salátalevelet, a forró húspogácsát, sajtot, hagymakarikákat és ízlés szerint ketchupot, mustárt, majonézt.

      Ezután jó étvággyal elfogyasztjuk:)







      2011. március 10., csütörtök

      Kockasajtos csirkecomb


      Íme egy újabb nosztalgia recept. Keresztanyámék minden hétköznap reggeltől délután fél négyig dolgoztak. Mikor keresztanyu hazajött megfőzte az "ebédet", amit ezután öt óra körül közösen fogyasztott el a család. (Minden áldott nap, csakis együtt. Imádtam, hogy ennyire összetartoznak.:))  Igen fontos szempont volt, hogy a készítendő étel egyszerű legyen és gyors. Ez tipikusan egy ilyen recept. Nagyon sok időt töltöttem náluk, és egyik nagy kedvencem volt ez a csirke.

      Kockasajtos csirkecomb

      Hozzávalók:
      • 6 db csirke alsó comb
      • 6-7 gerezd fokhagyma
      • 2 dl fehérbor
      • 1 doboz natúr kockasajt
      • bors
      A csirkecombokat besózzuk és megszórjuk borssal. Lábasban olajat melegítünk és megpirítjuk a combok mindkét oldalát. Rászórjuk az apró kockákra vágott fokhagymát és felöntjük a borral. Sózzuk, borsozzuk és annyi vízzel engedjük föl, hogy a csirkecombokat ellepje a folyadék. Lefedjük és közepes tűzön puhára főzzük.

      Mikor a combok már puhák kiszedegetjük őket és lehúzzuk a bőrüket. (Nálunk itthon rajtam kívül senki nem hajlandó megenni a főtt csirkebőrt.)

      A sajtos mártást erős tűzön visszaforraljuk a felére. Beleszórunk 1 ek. lisztet és beforraljuk vele, majd visszapakolgatjuk bele a combokat.

      Általában rizzsel szoktam tálalni, de mivel elfelejtettem venni, maradt a hasábburgonya. Ezzel is nagyon finom volt, de nyugodtan adhatunk krumplipürét is hozzá.

      2011. március 8., kedd

      Krémsajtos-tarjás kifli



      Mostanában pozitív irányba lendült kapcsolatom a kelt tésztákkal. Már itt is kitértem rá, hogy valamiért mindig szerencsétlen voltam hozzá. Szinte soha nem lett olyan a végeredmény, amilyet szerettem volna. A pogácsákkal már sikerült összebarátkoznom, azok már úgy mennek, ahogy kell. A kakaós kalács és a mákos, diós kalács  kivételt képeznek, azokkal semmi gondom nem volt. De itt be is fejezhetem a felsorolást, ezen kívül szinte minden kelt tésztába belebuktam.

      Azt utolsó pár kelt tésztás próbálkozásom, viszont fenomenális lett. Nem tagadom, én lepődtem meg a legjobban:) Persze rögtön el kezdett foglalkoztatni, a kérdés, hogy ugyan mi történhetett így hirtelen. Aztán rájöttem. Semmi ördöngösség nincs benne, a kenyérsütő a megfejtés.

      Ugyanis idő hiányában kényelmesebbnek tűnt, hogy beleöntözzek minden hozzávalót és azzal dagasztassam be. Kelni már a kelesztő tálamba raktam át. Úgy is fűtünk, teljesen feleslegesnek tartottam a kenyérsütőt járatni a kelesztéshez.

      Úgy látszik eddig nem voltam kellően alapos a dagasztásnál, a kenyérsütő pedig megdolgozza a tésztát rendesen.
      Kíváncsi vagyok folytatódik e a sikerszéria, ha igen igazoltnak tekintem a feltevésemet. A sikerélmények után már egy kicsit bátrabban kezdek bele ilyen receptekbe..)

      A recept a szomszédasszonyomtól származik, csak ő kolbászt rak bele tölteléknek.


      Krémsajtos-tarjás kifli

      Hozzávalók:
      • 50 dkg liszt
      • 2,5 dl tej
      • 12,5 dkg margarin
      • 1 dl olaj
      • 1 ek só
      • 3 dkg élesztő
      • 1 ek. cukor
      Töltelék:
      • 15 dkg főtt füstölt tarja
      • 15 dkg natúr krémsajt
      • curry
      •  bors
      A tetejére:
      • 1 tojássárgája
      • 10 dkg sajt
      A tészta összes hozzávalóját beleöntöttem a kenyérsütőbe. Először a folyékonyakat, utána a szilárdakat és a tetejére rámorzsoltam az élesztőt. Összedagasztattam a géppel. Kenyérsütő hiányában nyugodtan dagaszthatjuk kézzel vagy robotgép dagasztóspiráljával. Aki szeret biztosra menni, az nyugodtan futtassa fel az élesztőt, én nem szoktam és eddig még mindig működött a dolog.

      A tésztát áttettem a kelesztőtálba és meleg helyen 40 percig hagytam kelni.

      Kétfelé vágtam és kör alakúra kinyújtottam.
      12 cikkre vágtam. Legközelebb 16 cikkre fogom, mert úgy "falatnyibbak" lesznek a kiflik.



      A tarját 24 darabra vágtam, a krémsajtot pedig ízesítettem sóval, borssal és curryvel. (Curry mániás vagyok:)
      Ezután minden cikkre raktam egy teáskanál krémsajtot és egy darab tarját.



      A szélesebb felétől feltekertem a kifliket és sütőpapírral bélelt tepsibe raktam őket.


      Mindegyiket megkentem tojássárgájával és reszel sajtot tettem a tetejükre.


      Előmelegített sütőben 190 C-on 10-15 percig sütöttem. Pontos időt nem igazán tudok mondani, mert elfelejtettem figyelni az órát.:) Addig sütöttem őket, míg szép színük nem lett.






      Nagyon puha és könnyű, ugyanakkor mégis roppanós a sajt miatt. Fenséges!!!

      2011. március 6., vasárnap

      Marcipános levelek aszalt szilvával és aszalt barackkal



      A házi marcipán párosítása aszalt barackkal és szilvával számomra maga a menyország. Ezért aztán nem is volt kérdés, hogy ezt a szuper bonbonformát ilyen töltelékekkel fogom felavatni.

      A forma nagyon jó, gyönyörű bonbonok születtek benne. Ami pedig külön szimpatikussá teszi, hogy a tágas formák miatt sokkal egyszerűbb csokival kikenni.

      A recept nem éppen bonyolult, de a végeredmény annál finomabb.

      Marcipános levelek aszalt szilvával és aszalt barackkal

      Hozzávalók:
      • 10 dkg étcsoki
      • 10 dkg darált mandula
      • 2 ek porcukor
      • 3 db aszalt szilva
      • 3 db aszalt barack
      • 1 csipet őrölt gyömbér
      • 1 csipet őrölt fahéj
      • 1 tk. olaj
      • pálinka
      • pici víz
      A szilvát és a barackot külön külön pálinkába áztattam néhány órára. A késes robotgépbe beletettem a megpuhult szilvákat, és összeaprítottam. Hozzátettem 5 dkg darált mandulát, 1 csipet fahéjat, 1 ek porcukrot és összedolgoztam az aprítóval. Óvatosan annyi vizet adagoltam hozzá, hogy gyúrható masszát kapjak.
      Ugyanezt megcsináltam az aszalt barackkal, amit fahéj helyett 1 csipet őrölt gyömbérrel ízesítettem.

      Az étcsokit vízgőz fölött felolvasztottam, elkevertem benne az olajat, majd ecsettel kikentem vele a formákat, amiket betettem a hűtőbe. Miután megdermedt újra kikentem olvasztott csokival és újra hűtő.

      Ezután a formákba belenyomkodtam a töltelékeket és lezártam olvasztott csokival. Betettem a fagyasztóba, 10 percre, hogy kellőképpen megdermedjen, mert nem szerettem volna őket az utolsó lépéseken tönkretenni.
      Ez kettő kivételével sikerült is. Ott is az okozta a problémát, hogy nem voltam eléggé alapos a csokizásnál.





      Gyönyörűek lettek és nagyon finomak. Délelőtt készültek és délutánra mind egy szálig elfogytak.:)




      2011. március 4., péntek

      Csoki csészébe rejtett karamell szelet





      Végre odáig jutottam, hogy a Gesztenyének köszönhetően hozzám került bonbonos dolgokat elkezdhettem kipróbálni.

      A recept a Kiskegyed Konyhája magazin jó néhány évvel ezelőtti, karácsonyi számából van.
      Egyszerű, mutatós és nagyon finom.

      Azt azért javaslom, hogy csak kellően laza idegállapotban fogjunk hozzá, mert a papírformák csokival való kikenegetése ezt mindenképpen megköveteli.:)

      Csoki csészébe rejtett karamell szelet

      Hozzávalók:
      • 15 dkg étcsoki
      • 12 dkg Mars szelet
      • 0,5 dl tejszín
      • 1 ek. olaj
      • mogyoró krokant
      • transzferfólia 
      • bonbon kapszli
      • ecset
      Az étcsokit vízfürdő fölött felolvasztottam. Gyenge kísérletet tettem a temperálására. Ez mindössze annyit jelentett, hogy először csak a csoki kétharmadát olvasztottam föl, majd a többi csokit apróra törve így olvasztottam meg benne. Jelentem, mivel utána még elég sokszor újra kellett melegíteni a temperálásom egy dekát sem lett sikeres, de így is ugyanolyan finom lett, csak nem roppan.
      A csokiban elkevertem az olajat és szépen módszeresen elkezdtem vele kikenni a kapszlikat.

      Miután mindegyikkel végeztem, hűtőbe költöztettem őket, míg meg nem dermedtek. Utána újra átkentem csokival mindegyiket.


      A Mars csokit apró darabokra vágtam és a tejszínnel, lassú tűzön összeolvasztottam. Hagytam hűlni.

      Ezután a csokival kikent kapszlikba mogyoró krokantot tettem, majd rá a karamellkrémet, úgy hogy kb 2-3 mm szabadon maradjon a peremükig.
      A maradék csokival befedtem a karamell tetejét. Míg lágy volt a csoki mindegyik tetejére rásimítottam egy-egy méretre vágott transzferfóliát, majd beköltöztettem őket a hűtőbe.

      Miután szépen megdermedtek, óvatosan lehúztam róluk a transzferfóliákat.
      Ezután pedig gyönyörködtem:)











      A papírkapszlikat nagyon szépen le lehet fejteni a csokicsészékről. Ezt tálalás előtt célszerű megtenni, mert igencsak egybeolvad a színe a bonbonéval.


      Nekem volt már olyan rokonom aki simán elfogyasztott egy elázott papíros muffint úgy, hogy fel sem tűnt neki, hogy a papírkapszlit is megette vele.:) Hiába na, először evett muffint.:)

      Anyósom is nagyon édes volt, ő a mintát akarta leszedni róla, mert azt hitte fólia.:)

      LinkWithin

      Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...